Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

2013.01.01

Kertész Kata gondolatai

Kedveseim!


images--1-.jpgA folyamat amelyen most keresztül megyünk,olyan nehéz és könnyű is egyben. Csak meg kellene találnunk az önmagunkba vezető ajtót, megérteni segítve a sérült én részeinket. Annyi sebzett én van bennünk, a testünk is cipeli az összes csalódottságunk, félelmünk, bosszankodásunk, lenyomatait. Hiszen amikor a lelkünk csatlakozik a testhez, hozza a lélek emlékek lenyomatait, bekódolva, és adja át az információt, ahogy a testben ott vannak a biológiai családunk kódjai. Emberi aggyal felfoghatatlan és mégis csodálatos ahogyan a test és lélek összehangolja közös nevezőre hozza a benne tárolódott dolgokat. Egyetlen pici elem is tartalmazza a nagy egészségét. A különböző testeinkbe tárolódott rétegek mindent felhalmozott hologram mintát, aktivizálnak a megfelelő pillanatban. Ennek az a lényege, hogy megélj mindent, amit meg kell élned, hiszen amit hozzátettél a nagy egészhez vissza áramlik hozzád, amit elvettél azt tőled is elveszik. Mindent meg kell élj, tudod ki mint vet úgy arat.
Minden pillanatban magvetők vagyunk, és le kell aratnunk terméseinket, semmi nem marad figyelmen kívül. A rendszer olyan csodálatos.
Évezredeken keresztül sodródtunk, beleragadva karmikus mintánkba, játszottuk öntudatlanul az egymásba fonódottság, egymástól elkülönültség, azt akarom, hogy ő is azt érezze, játékát. Többek akartunk lenni, elnyomni akartunk! Majd sebzett oroszlánként húzódtunk vissza barlangunkba, körbe véve magunkat áthatolhatatlan páncéllal. Csak azokat beengedve akikben meg mertünk bízni, aztán gyorsan vissza menekültünk, sebünket nyalogatva, nem véve észre, el zártuk magunkat a hittől a szeretettől, vagy téves hitrendszerbe burkoltak bennünket, elménk olyan jellegű programozáson ment át, amelyben mások mondták meg nekünk mi a jó, és mi birkákká váltunk. Szenvedtünk, vagy dühöngtünk vagy bólogatóként szívtuk magunkba a téves hitrendszerek dogmáit.
Magunkat különbnek nézve a többitől, vagy beleragadtunk a szegény én szenvedésébe, hibáztatva mindenkit. Letettük a formázó eszközeinket, hogy saját sorsunkat alakítsuk, nem tudtunk kovácsok lenni, mert senki nem tanított meg rá, hogyan kell kovácsolni saját sorsunkat. A hatalmaknak az volt a jó, ha irányíthatóak manipuláltak vagyunk. És ezt mi is megtanultuk, manipulálni, bírálni, egyre jobban kivonni magunkat a felelősség alól, érezni, hogy nem jó az ami van, de tehetetlenül részévé váltunk a káosznak, ami bedarálta részeinket, és hiába próbáltuk kihúzni, valami még mindig ott maradt, a pénz centrikussá vált, eltárgyiasult világ fogságában.
És most jön a csoda!!!! Hiszen elkezdtünk eszközöket kapni az ébredésre! Előfutárai lehetünk egy csodás világnak, olyan világnak, melyben megérezzük azt az egybe tartozást, az egymásért élést, adni akarást, felemelkedettséget, a szívünkben keletkezett szeretet, kiáramoltatásának vágyát. Ki merészkedünk barlangunkból és ölelünk, keblünkre akarjuk emelni az egész világot. Belül izgatottságot élünk meg, hiszen ismeretlen területekre tévedünk. Előfutáraiként valami újnak. Tanuljuk együtt egymást segítve a rossz kondicionált válaszok kitörlését, hiszen ezeket a kondíciókat nevelték belénk, megsértettek, megsértődtünk. Ezeknek a mintáknak az átalakítása nem könnyű. Rengeteg, hihetetlenül sok berögződött, minta van, belekódolódva a DNS és RNS rétegekbe. És csak hagymahéjakat tudunk leszedni, folyamatosan egyre mélyebb hatolva, kitisztítani az árnyék hologramokat. És a fény szeretet hullámokkal átalakítva, átrendezve, átkondícionálva, megalkotva az új alapokat!
Erőssé téve az alapzatot, az új megalkotására. És ennek az alapzatnak, már sebezhetetlennek kell lennie. És az alkotóknak is! Mi vagyunk az alkotók, és alkotóként csak a szeretet hullámhosszán tudjuk létrehozni, azt magasabb tisztább minőséget, melyre vállalkoztunk, amikor a megtestesülést választottuk.
Tudtuk, hogy nem lesz könnyű ez a csodálatos munka, tudtuk, hogy meg kell majd tanulnunk, védekezni, mert nem mindenki akarja, hogy a nagy mű létrejöjjön! Azok akik eddig osztották a lapokat és úgy keverték a kártyát, hogy a nyeremény mindenképpen hozzájuk áramoljon, rémülten figyelik, hogy kezdenek vesztessé válni. És azok akik eddig megvezetve voltak, most ébrednek. És nem bosszút állva, akarnak harcolni, nem akarnak már cinkostársakká sem válni, oda ülni a húsos fazékhoz. Valami mást akarnak, olyasmit amelyben nincsenek zavaró frekvenciák, ahol tisztán szól a dal, és együtt akar csengeni az égi muzsikával! Egész kórusok alakulnak, egyre többen hallják a tiszta éneket, és ha látják majd, hogy így is lehet, megérzik a nyíltszívűséget, és elhiszik, hogy a kórus tagjai, adni akarnak, elvárás nélkül, tisztán, egymásba fonódva a szeretet hullámhosszán teszik a dolgukat, akkor majd ők is csatlakozni akarnak, nem félve az újabb csalódástól!
De először még akik már elkezdtük az együtt éneklés gondolatát, befogadni, sok gyakorlással meg kell tanulnunk saját hamis hangjainkat, kijavítani. És ezt csak mi tehetjük meg! Hiszen abban csendül tisztán az ének, aki látni tudja a másik énekét is szépnek!
Sokat kell gyakorolnunk érdemes tanulmányozni az aspektológiát, meggyógyítva saját énrészünk sebeit, beintegrálva a nagy egészhez! Ahogy a régi mintákat hordozó részeink,gyógyulnak és kiürülnek a régi megrögzött minták, beáramlik az Isteni minőség.
Azok akik hamis hangot hívnak elő belőlünk, ők a katalizátorok, hiszen ezekben az élethelyzetekben derül ki, hogy van még bennünk sértett én, elégedetlen, dühös, önsajnálatban tobzódó, mások fölött ítélkező!
Ha már úgy tudod szemlélni a világot, hogy mindent elfogadó tiszta szeretet van benned és ez olyan erős, hogy feltétel nélkül kiáramlik, jóra, rosszra egyaránt, akkor tudsz csatlakozni a talapzathoz, amelyre felépülhet az új!!!!!
Drága társaim ebben a nehéz de csodálatos munkában, szeressük egymást!
Úgy szeressük ahogy minket szeretnek égi mestereink, végtelen türelemmel, odaadással, szenvedély erejével, muzsikával tánccal, együtt énekléssel!
Senki nem több vagy kevesebb, mint te csak máshol tart, mást tapasztal, hagyd meg neki, amit éppen tesz, azt teszi jól! Mindenkinek meg kell ezt is tapasztalni, neki kell rájönnie, az út melyen jár, tévedés, elvezeti a lelke útjától.
Szeresd érte, mert ő azt érzi így kell tennie! De te járj elől, és észre fogja venni, hogy te leléptél a kitaposott úról, Lássa a bátorságod, a kalandosabb az életed, meséld el neki, milyen jó! Ne akard erőszakkal áthúzni a te új utadra, csak mutasd meg az új út örömét! A kíváncsiság majd átvezeti, de tényleg csinál jól! Tiszta hangod kisugárzásod az égig hatoljon! Ne engedd, hogy lehúzzanak mások! Tudom, hogy fáj ha nem a tiszta szándékodat látják, érzem, hogy fáj, ha bántanak, nem hisznek neked! Ezt még én is így élem meg! Már tudom szeretni tiszta szívvel azt aki ítélkezik felettem, de még fáj!!! Én most eszközöket keresek bennem a fájdalom begyógyítására, bennem magamban. Köszönve azoknak akik a sebeket okozták, hiszen megmutatták nekem, hogy van bennem sebezhető énrész. Most gyógyítom, szeretettel a sebeimet. Sokszor tapasztaljuk meg, hogy még nem mindenki hiszi el, hogy tiszta vagy, azt hiszik megjátszod, azt hiszik álarcot húztál, és szerepet játszol, hogy jó színben tüntesd fel magad a világ előtt! Nem értik te már ilyen vagy, te már
érdek nélkül játszmák nélkül vagy jó. Önmagadért, a világért! Értük!!!!!!



Szeretlek benneteket, én aki Vagyok Aki vagyok, és te én vagyok te bennem vagy én benned vagyok! És egyek vagyunk ISTENNEL! Egyek a FÉNNYEL! Egyek az Istenivé magasztosult reménnyel! És együtt kell most jól játszanunk!

Napasszony, Kertész Kata! Keke!