Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

2012.07.31

A Női létezés egy szeglete

Már régen írtam saját gondolatokat erről. Mostanában annyi női létet érntő dolog került elő az életemben, hogy nem lehet szó nélkül elmenni mellette.

Az első ami nagyon mélyen érintett az az elengedés és ennek különböző verziói. Míg erről merengtem az jutott eszembe, hogy a nő folyamatosan elenged. Ahhoz, hogy teremni tudjunk is engedni kell, amit a testi szintjeinkre ki kell "juttatnunk" és ezt az érzelmeinkkel tudjuk a leginkább megtenni. Leírtam már párszor, hogy a kettes és a négyes csakrák nálunk különösen kapcsolódnak egymáshoz. Mikor alkotok és a saját fényemben oldódom is elengedett és laza vagyok, (Saját fényemben oldódom....vagyok, aki vagyok) rossz, borongós hangulatban pl. nem megy.

Mikor megengedtem MAGAMNAK, hogy része legyek a női erőnek, azaz belépjek a körforgásba sem teszettem mást csak engedem magam, bele egy másba, leteszem a"régit" ami ott lesz, de mégis másként lesz már része a mindennapjainknak. Én hívtam meg hozzám "Ő" meg várta mikor nyílok felé, még emlékszem az érzésre :) jó rég volt. S ezzel az engedéssel be is fogadok valamit. Egy újat. A nő úgy működik mint a szív, semmit nem tart meg magának, kapja-veszi és továbbadja.

Elképzeltem az orváiumom pl, hogy ott van benne a sok kis tüsző, ( az orvosom jóvoltából láthattam párszor az ultrahangos képernyőn, olyan, mint a pannonia sajt csupa "luk") ami a petesejteket rejti magában, ahhoz, hogy az a tüszőcske érni tudjon is hagynom kell, engednem, hogy útjára térjen, hogy érni tudjon. (kreatív női őserő) S megnyílni is engednem kell, hogy a petesejtet kiengedje magából, ne halmozza fel, ne legyenek benne ciszták, amik időről időre fájdalmat okoznak. Ahhoz, hogy a sejt megtermékenyüljön befogadni kell egy másikat.  Közel kell engednem magam ill. a sejtjeim a másikhoz, eggyé lenni vele, aztán engedni -ha úgy szeretnénk mindketten- hogy élet foganjon belőle. A szülés is elengedéssel kezdődik, és ha oldott akkor zajlik le gyorsan és szövődmény mentesen. A kisbabával nem veszítjük el egymást épp csak a kapcsolat minősége változik meg. Sőt maga a menstruáció a nő elvirágzása is engedés....a fájdalmak 1 része a nem engedésből ered, de minek tartogassuk a "régit", nem igaz? Ez persze sokszor nem tudatos, illetve kislányoknál az anyát is tükrözi. Azt, hogy a nőiségét miképpen éli át, meg, megengedi-e magának, hogy nő legyen, az anyuka?

S most meg is érkeztem a kiindulóponthoz, ami ezt a lavinát elibdította bennem......a kislányaim elmentek nyaralni és bennem valami hatalmas fájdalom jelent meg.....mikor beléptem a házba, nem volt ricsaj, nem volt szét a játék, amiért egyébként szólok, mert rendmániám van....sem a ruha, sem a kiscipők -egyre nagyobbak-, ott ültem a kanapén és folytak a könnyeim, hogy basszus mennyire üres a ház nélkülük, mennyire élettelen és sivár.......haltam meg bele.......Ahogy szedegettem le a fregoliról a megszáradt ruhákat, beleszagoltam, s gyermekeim saját illatát is kiéreztem belőle, hülyén hangzik, de így volt :) (Régen, mikor még "állt a világ"...és a férjem elutazott a pólóiban aludtam, hogy az illatában legyek, igen, kiszedtem a mosni való ruhák közül és abban aludtam :D vicces mi? És kis szivecskés papírfecniket tettem a zsepijébe, ha orrotfúj lepődjön meg, kicsit :D meg egy alkalommal....még marcipános szívvel is megleptem, amit egy "fura" dobozba rejtettem el :)))))

558175_414514475250892_1479221250_n.jpgEztán rámtört a félelem, Rita hülye vagy??????????? mit csinálsz? Mit küldesz érzelmileg így feléjük???? Itt jött a köldökzsinór "szindróma" második lépése, nem szeretném, ha rablánc lenne vagy bilincs, kötés, és egyéb fénytelenségek, sűrű, nehéz terhek, nekik; és nekem meg engedni, tűnni nem tudó lelki fájdalom....így átformáltam, engedtem rajta, és elképzeltem, hogy ez a szeretetfolyam fény, akár a csillagok, ezüstös színű, és állandóan változik, hol "vastagabb" hol "vékonyabb", nem kötött, oldott, csordogáló. Oda-vissza áramló.

Anyuka üzemmódból át kell kapcsolni nő üzemmódra....nem könnyű. Főleg a kamasz gyerekemmel, aki sajnos nincs a képen.

Aztán jött még melléje más is.....megengedem-e magamnak a szabadságot? Vagy magam is rabláncokkal veszem körül? Volt egy tarot lap egyszer ami ezt jól megmutatta rólam, hogyan is festettem egy időben. Jó, hogy ez már a múlt.

Letettem pár dolgot, meg elengedtem néhány "rögeszmémet" bogarakat, a félelmeim, igen....meg a lelkem részecskéit is, amik már nem illenek a virágszirmaim közé. Nem fénylő és nem világosak, persze kapom még a leckéket, Mr. Szaturnusz (Tamas) bekopog néha: hahó élsz még? Ha nem, felrázlak kicsit :)

Az ember mindíg ahhoz kapcsolódik, amivel a leginkább azonos, mint a homeopátiában....kutyaharapást szőrivel......hát a kapcsolat is jó ha kötetlen, és szabad, mint az Istenben való létezés....és lélek-szellem azonos.

De vajon, mikor az ember a szíve gyémántját engedi, akkor, tud-e engedni? Te vajon oda tudnád engedni a párod valaki máshoz jó szívvel, félelmek nélkül, valakihez, akiről tudod fontos neki, mert szereti? És ez a valaki nem vele azonos nemű.....Ez már kemény, DE NEM LEHETETLEN :) önbizalom kérdése az egész....megállsz-e nélküle is a lábadon?

A nők, emiatt, hogy tudtuk nélkül is állandóan engednek talán- talán könnyedebben teszik ezt meg, de a férfiak már bajban vannak, mert kitör belőlük az oroszlán, aki birtokol, aki uralkodik :)

 

Messziről nézlek....

 

Messziről nézlek,

Érzed?

Int a tekintet

Az erő veled,

Nincs mitől félned.

 

Messziről nézlek,

Világlik egy kép..

Áll a Csillag

Olvad a lét.

 

Sziklák peremén

Tengerek hűs

Szegletén

Villan;

 

Nap ragyogtatja,

Magad  vagy a csillag,

Világod közepén

Fény vagy!

 

Áldás!

2012. 07. 31. (13:49 )

 ui: magunkat is tudni kell messziről nézni......madártávlatból :)

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.