versek 2014. március -április
Öröm légy
Öröm légy;
Fények hídja,
NapMag.
Öröm légy;
harmatos cseppje
szivárványsugaraknak.
Öröm légy;
születése a fénynek.
Szívedben
aranyból
teremj világot
s szerelmet zengjen
élted.
Áldás!
14.05.16.
Álomszöktető
Szöktetett álmokat
pislant a Hold
ezüst tükre
mézszínű folt.
Szöktetett álmokat
szőnek a hegyek
Isten karja köréd,
mondd, hogy legyek?
Tépett szárnyamból
tollak hullnak
vércseppek harmatán
álmaim múlnak.
Szelíd folyondáron
elkúsznak messze
éjjeli lámpás után nyúlva
helyet keresve.
Szöktetett álmokat
ringat a hold,
benne csenden a
szívem szólt.
Szétgurult álmaim
szállnak a fényben
hallgat benne a holnap
aranyos színben.
14.05.13
Arannyal
Arannyal írok az éjkék Égre
Napsugárból bontom
Szirmaim.
Holdezüstön
Szökök által
Hajóm ez,
mi fényen
ring.
14.05.09
Hagyd....
Hagyd élni a pillanatot,
hagyd lebegni a lelked.
Utánad nyúlnak
a Csillagok
benned
életre kelnek.
Hagyd élni a pillanatot
hagyd lélegezni a
tested
minden légvételben
tárd ki a karod
a világot
így öleld meg.
Hagyd....
14.05.06
Örködik felettem
Örködik felettem
óvó fénnyel
magason,
szívem ringatá
aranyon.
Örködik felettem
lánggal
virággal,
szerelemmel
ölti reám
liliom színét
bíbor
palásttal.
Örködik felettem
Égi kékből,
arany homokból
fon kalászos
utat
lábam alá
fényből.
Őrködik felettem
csitítja
hű szívem,
ringat, ringat
csillagfénnyel
itat
Szerelmével
szólongat
Égi madár.
14.05.05.
Szólok véled
Szóltam véled
s Te nem hallád,
révület járta
tépett világodban
csak egy
volt
kit
hallottál:
Rabságodat.
Halottá lettem
benned,
néma
kín szülte jajszó;
Koporsón
virágfoszlány,
zárul az ajtó,
Te csukod rád.
Fénylő szívem
imára nyitom
fakadó boldogság,
rózsahegye rajta,
illanó színben
fények szóródnak
némán,
suttogok, magam tartva.
Holttá porladtál
bennem,
felemészt a múlt
minden dermedt
jajdulása
távol szökik,
engedem...
Szél járta völgyben
Szakadt lepelben
fáklyát hordoz
egy távolodó menet.
Dereng a fény
köröttem Angyalok;
s Te hallgatod
fekete rabságba süllyedt
koszlott lelkedet.
14.05.09.
Túl
Túl a szív dobbanásán
túl a minden határán
Rejőzködőn;
Iramló szélben
kiáltón,
zendülőn.
Túl a szív dobbanásán
túl a csend határtalan hangján
bennen rezdülő létben
aranyvilág sugárán
sejtetőn
moccanón.
Túl a szív dobbanásán
túl a szellem hangján
záródóból nyílón
eredőn
induló.
14.05.02
EmlékMás
(Atlantisz)
Magam arcát látom;
Felnyílott emlékek hídján
Túlról.
Tejút színén megálmodott
eljövendőt;
Régmúlt szerelmet.
Libben a fátyol
Arcomat a napfény írja
Ezüsttel.
Magam arcát látom
tündöklő világon
ringatón.
14.04.30 (21:12)
kép forrása: internet
Lángoló
Kinyíló ajkamon
Oltár a szó.
Benne a szívem
Gyertyalángon lobbanó.
Lángoló, feslő
viasz szín szirmok
fehér varázson
vetett szikra koszorúk.
Kinyílott ajkamon
ring a szózat
megeredt fény magja
Hamvas hírhozó.
Lásd mi termő:
Oltáron Szerelem
Olvadt szikrákból
Égi kegyelem.
Áldás!
14.04.28. (22:22)
Kép forrása: internet
Fehér Atyák útja
Fénnyé írtam a lelkem ezüstös kékjét,
Lobbanó arannyá
vált bennem
Igézete az Égnek.
Áldott Napútján
Atyáim fényéből
Járom
A hófehéret.
Áldás!
14.04.27.
Veled
Mikor Veled vállalom
a végtelen csillagos
foszló ragyogást;
Megremeg a föld
szíve,
Áldásban rezdül a
Nász.
Mikor benned ringatom
szívem teljét,
Felragyog az Égbolton
Minden ősi emlék;
Kísér a múlt, s benne
milliomnyi szép fehér
szirom, mi lábunk alá
szerelemből hullt.
Mikor hozzám simítod
szerető orcádat,
tűz gyúlik csenden
szívünkben máglyának.
Nap bontja belőle fénylőn
sugarát.
Arany madár röppen
kéklő világon át.
Élő a SZER.
Áldás!
14.04.27.
Szívhatáron
Lángot lobbantó
horizonton
imbolygó csillag;
Meghúzott határokon
ficergő, komor
Sejtés...
Csobbanó hangon
lázongó
szívutakban
körút...
A szívhatáron
Ott áll
a fénnyé váltott
alak.
Megáll a tükörrel
szemközt...
látja honnan
Nyit a Fény
számára utat.
14.04.26
Vérszín igézet
Vérszín igét
cseppentett ajkamra
mézen a Teremtő.
Holt folyamból éltet
sodró szókat;
Végtelenből nyíló
Égi színeket.
Vérszín igét
cseppentett ajkamra;
vörös rózsát
Tuilpánt, feslőt.
Élőből holtat
kovácsolót,
üszkös karcból
kapun túlra lépőt.
Vérszín igét
zengenek az őrzők,
lángokból oltják
a lelkek színaranyát.
Vetve a lobot
mit senki sem sejt,
selymen gombolyodót
mit mindenki tud.
14.04.22.
kép forrása: internet
Hun Életfa medál, eganART,
ÉletSZERű
Palmettás leveleken
ringó iringó.
Lelkeket vigyázó
Égi szál.
Szívszava zengi:
Áldás, Áldás, Áldás!
Istenfáján a járás
Ékes-fényes
Föltámasztás.
Lélek -lángú
Csillag-ágon
Szíved az igaz úton
bennen jár.
Égszava:
Áldás, Béke!
Fényes húsvétban
Szentségünk örök fénye.
Áldás!
14.04.20
Halálból az életbe
Ragyogás járta át a szívét
és a keresztfán rózsák
fakadtak.
Kitárult, végtelen
szivárványfalakon át
íves hullámokban
bontotta
fodros sugarát a jövendő.
Ne keresd a holt múltat
az élő jelenben.
Óvd a rózsaszirmokat
szíved vörös udvarán.
Tudj, ne csak sejts.
Áldás!
14.04.19.
Nagyszombat
Keresztfa
Vetélkedik bennem a hang
Hol az ISten!?
Zúg a harang.
Égi Anyám ölébe vesz,
Szelíd mosolya
Fényemmé lesz.
Megtér a lélek
Fája kereszt
Kiált a lelkem:
Égre eressz!
Reszket a fűzfa
lomb és gyökér
Nyílik az Égbolt
Éled a szél.
Vetélkedik bennem a hang
Lázad, kiált
Kósza harang...
Nézi az Isten
s fölém hajol,
Múlik a kétség
Holttá simul.
Megtér a lélek
Fája kereszt
Forgó kerék
Arany veret.
14.04.17.
Nagycsütörtök
Titok
Minden féltve őrzött
titkom eléd tártam.
Lelkemben madárként
Arannyá váltam.
Szerelem nyílott
kapujába álltam;
Világon Fénnyé
Tebenned váltam.
Áldó, teremtő
Szerető szíved;
Titoknak otthona
Áldás, Igézet.
Minden féltve őrzött
titkom eléd tártam,
szerető szívedhez
tisztán, fényen álltam.
Szerelem nyílott
Kapujába álltam,
Világom fényét
Ekként találtam.
Áldó, teremtő
Szerető szíved
Lelkem otthona
Áldás, Igézet.
Áldás!
14.04.15. 19:09
Mezítelen
Mezítelen jöttem,
csak lelkem fehére
éli csenden világát.
Csupasz lépteim
illanó prizmaként
nyújtóznak hosszan
éltem partján.
Mezítelen jöttem,
Sejleni a létet
Tudó lélekkel
Kék tetszésben.
Forgó világom
tengerén,
Isten lángja
szüntelen megtérés.
Mezítelen jöttem,
Árva-kósza lelkem
Utazója a mindennek
Térül s visszajár.
14.04.12
Fényárnyék
Törött tükör
Szilánkjain remegő
arc...
a Tiéd;
Fényárnyékból nyújtott
lélekszem,
fátyolos ködköpenyben
közeledő
csend Elem.
Éled a Szer
Sóhaj
Könny.
Enged-Elem
Oldódás.
14.04.11
Ezüst
Hallgat az erdő
két kezem bölcsőt ringat
ezüst porból szövi a holdat
s festi kékre a világló eget.
Két kezem bölcsőt ringat
és benne fénylő, szép lelkedet.
14.04.03
kép: Vágvölgyi Attila
Sóhajtlak
Sóhajjá vált lelkem
Szíveden táncol.
Áldó Szerelem
Nyílik, világol.
Arany Ágon
Ringatag Alma.
Szerelem-szerelem
Növekszik alatta.
Hűs patakon
sodrás habja.
Sóhaj vagy a lelkemen
Csillagok fodra.
Sodort ágon
pironkodik a hajnal;
Varázs dallamon
Kinyíló Nappal.
Fénylelkünkön
Virul a szerelem.
Szabad világon
Megnyílott egyetem.
13.03.22.
Kép: Josephine Wall
Kapu
Lángját lobogtatja
Ezüstön
Fényen.
Nap kapuját nyitja
Szívén
Serényen.
Megbúsított lelkén
szivárvány
Nyílik.
Isten igaz útja
Áldásból
Nyílik.
14.03.17.
Őszült szívben kora nyár
Kora nyárban hulló
szirmok, pergő dallamon
lepkeszárny. Zsendülő
létben világ zaján túl
igézőn szólal egy madár.
Estben járva
Égre emelt szívben
Isten lángja vet lobot,
kis csalogány nótára gyújt,
s hoz az éjbe víg dallamot.
Szólal a trilla lágyan,
csillagos éjben vidáman.
A hegyvidék mögé lebukó
napban, csillagos ruhában.
Barkácsol magának
szerelmet, párját csalogatja
édesgeti éjjel, csőréből itatja
Szívét igézi, arannyal borítja.
Feloldoz az elkésett múltban
Vörös hajú alkonyatban
S az énekén csoda vár...
őszült szívben, kora nyár.
14.03.13.
Játszottam kicsit az Élő Költők Társaságában pár szóval egy hetente megújuló versíró játékban.
feloldozás, lepkeszárny, hegyvidék, barkácsol, elkésett